„A szűr a magyar ember, de különösen a pásztorok legősíbb, legkedveltebb, igen csínos, népdalokban is gyakran emlegetett felső ruhája volt.”/ Béres András: A debreceni cifraszűr/
Számomra a magyar férfi népviselet egyik legjelentősebb, és legérdekesebb szimbolikus, sok jelentéssel bíró ruhadarabja. Végigkísérte a férfiember életét, mindennapjait, lánykérést, házasulást, és a temetést. A cifraszűrök közül a debreceni cifraszűrt, és a szűr csatokat vettem alapul, azt emeltem ki kollekciómban.
A szűrszabó készítette a szűrszíjat, amely rendesen piros vagy fekete bőrből készült, amelyből díszes zsinórok indultak hátrafelé s neve is átvető vagy hátravető volt. A szűrszíj mindkét végén egy –egy szűrrózsa foglalt helyet, ami fekete vagy piros bőrből készült, s gazdagon kicsipkézték, esetleg ki is lyuggatták és ringlizték, sőt hímezték. Közepén rézgomb, vagy szarugomb volt, erre akasztották a szaru ivótülköt.
Koncepcióm alapja, hogy a cifraszűr funkcionális elemeiből kiindulva /a szűrujjak zsebként való használata/ alkossak egy olyan kollekciót, amelyen leegyszerűsített dekorációként megjelenik a szűrcsat, és a szűrhímzés.
Terveim kiinduló eleme a szűrcsatok, és a csatokon megjelenő szűrrózsák.
Ezeket hangsúlyoztam ki mind három táskámnál. A szűrcsatok nálam díszítőelemekként funkcionálnak.
A szűrhöz fűződő jelentéstartalmat is igyekeztem tervezésem során szem előtt tartani. A formavilágnál a szűr egyszerű szabását használtam, így kialakítva egy érdekes térbeli formát. Ezt variáltam a három táskánál. A zsebek a szűrujjakból alakulnak ár oldalzsebekké, ahogy a pásztorok is így használták.
A kézművességet ötvöztem a technológiával, a hímzésnél műhímzést kombináltam hímzéssel, az anyagoknál pedig az ipari filcet a natúr bőrrel és nemezzel.
Technikák: A szűrhímzés szépsége arra késztetett, hogy leegyszerűsítve, minimalizálva felhasználjam táskáimnál. A hímzésnél a korszerűség, és modernizáció adta lehetőségeket kihasználva műhímzést ötvözöm a kézi hímzéssel. A minta bőrre, és saját készítésű nemezre készül. Növényi cserzésű bőrt festem, a belőle kiszabott szűrrózsákat applikálom az ipari filcre. A szíjjaknál, fogóknál is lyuggatom, hímzem a bőrt visszautalva a hímzett bőrcsatokra.
Anyagok: A 2012/13-as Heimtextil trendek közül a „Craft Indutry” témájút vettem figyelembe, amelyben kombinálva van a tradíció, és a kézművesség az ipari technológiákkal. Anyagaim: Natúr, növényi cserzésű kecskebőr, szürke, és kézzel festett ipari filc, és minimálisan a szűrrózsák belsejében a kézi nemez.
Forma: A szűr alapszabásából indultam ki a formák kialakításánál. A T alakúra kiszabott, összevarrt anyagot kifordítom, így kapok egy „miniszűrt”, aminek az ujjait a „testhez varrom. Az ujjak zseb szerepet töltenek be, mint ahogy a szűröknél is erre használták a bevarrott aljú ujjakat. Ez volt a pásztor „kamrája”, amiben erszényét, bugyellárisát, bicskáját, eleségét tartotta. Ezt a formát variálom a 2., és 3. táskánál is. A másodiknál a szűrrózsa rátét lesz, és túlnyúlik, ezzel a hímzett aszajra asszociálok vele. A harmadiknál az „ujjnak” nem csinálok „feneket”, hanem levarrom, és az oldalhoz rögzítem szögletesítve így a formát. A szűrrózsánál egy jellegzetes hajdúsági motívumból indultam ki.
Színek: A színeknél egyszerűsítettem. Alapszín a szürke/ipari filc/, ezt egészítik a natúron hagyott fogók, és vöröset, feketét, és barnát használtam a szűrrózsánál. A szürke színű filc, a szűr szó eredetére is utal. /Szűranyag. Elsőként 1395 körül említik a szűrt a Besztercei Szójegyzékben ’szürke posztó’ jelentéssel, nemez/
